KÉZ A KÉZBEN TERMÉSZETKÖZELI ÉS HAGYOMÁNYÖRZŐ ÓVODAI PROGRAM

NEVELÉSI FELFOGÁS, KONCEPCIÓ

Felfogás

Természet közeli és néphagyományőrző óvodai programunk a 3-7 éves korú gyermekek érzelmi fogékonyságára, kíváncsiságára és sajátos aktivitására alapozva igyekszik megvalósítani gyermekeink sokoldalú nevelését.
Szem elölt tartjuk településünk természeti értékeinek, szépségeinek, a népi kultúra gyökereinek észrevételét, megismertetésé, továbbadását.
A gyermekek óvodai nevelésén keresztül mód nyílik arra, hogy a szülők megismerhessék, befogadhassák, tisztelhessék élő néphagyományainkat.
Elsődleges értéknek tartjuk a gyermek tiszteletét, másságának elfogadását, a természetes környezel óvását, az élet megbecsülését.
Igyekszünk családias légkörben, nyitottan a gyermeket kézen fogva, őszintén szeretve nevelni.
Programunkból adódóan nagy gondot fordítunk a termések, természetes anyagok jelenlétére, ez már a hagyomány egyszintű éltetése. Törekszünk arra, hogy gyerekeink évről évre örömei vegyenek részt az ünnepi készülődésekben, életkoruknak megfelelően váljanak aktív részeseivé.
A felnőttek példamutatásán, magatartásán keresztül érezzék át az ünnepnapok másságát. Az élmények váljanak olyan összetartó erővé, melyek bensőséges légkört hoznak létre, ezáltal segítik az „ünnepelni tudás" képességének kialakulását.

Fontos, hogy az évkör, a jeles napok, a hozzá kötődő tevékenységek a gyermek fejlettségi szintéjnek megfelelten a JÁTÉKRA épüljenek (közös élmények - érzelem gazdag világ).
Egy testületen belül nélkülözhetetlen, hogy az értékeket illetően közel azonos legyen a gondolkodás pedagógusok, dajkák, és ha lehetséges a szülök között is. Úgy gondoljuk, hogy a természet közeli, és néphagyomány őrző életmód keretei szilárd alapot és kapaszkodót nyújtsanak rohanó világunkban. egy érzelmekben gazdagabb belső értékeket megbecsülni tudó személyiség kialakulásához.

Koncepció

„A gyermek egy életre szóló ajándék, visszatükrözi a szeretetet, amit kap. " (Ross Campbell)
Jót, jól adni ez a mi hivatásunk, hiszen azzal a valakivel és a benne rejlő értékkel, amit közvetíteni akar - találkozik a gyermek. Találkozások az emberi élei olyan alapvető mozzanatai - ilyenkor valami mindig történik bennünk - ez a mozzanat egy új, élőbb életre vezet - részese lesz énünknek, továbbvisszük amit kapunk, még azt is ami nem pozitív érlék. A gyermekeknek olyan érléket szeretnénk adni, ami igazi ajándék.
Az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságaiból adódóan utánoz, „mindent magába szív" környezetéből, a felnőtt utánzása során sajátítja el a szemkapcsolat - művészetét, ha szemünkből szeretet árad felé - az övéből visszasugárzik - ez a pozitív megerősítés, ugyanakkor fegyelmezési eszköz is. Így nagyon fontos a felnőtt közvetítő szerepe, hiszen, amit „átad" azt „belőle" tanulja meg a gyermek.
A hiteles utánzás során a gyermek magába szívja a látott, hallott és megtapasztalt élményeket. Ez személyiség formáló tényező - megérzi a szeretetet. A szeretet nemcsak, mint biztonsági és érzelmi burok, ami körül veszi minden lépését, hanem az ebből fakadó cselekvés, olyan viselkedési minta, amely pozitív értékrendet hordoz, így az igaz, a jó és a szép megismerése felé tudjuk kinyitni a gyermekek szívét.

A kisgyermek az élet értékét a családban ismeri meg. Családi intimitásból kilépve a szocializációs folyamat részeként az óvodai életben szerzi új tapasztalatait. Az élmények meghatározzák a gyermekek egyéniségének alakulását. A játékos, cselekvő, önként vállalt tanulási helyzetekben az óvónői minta hatására, a gyermekek együttműködve, az együttes cselekvés élményétől sodorva a felnőttel közösen „fedezik fel" a világot, úgy, hogy aközben számtalan újtapasztalatra tesznek szert - információkhoz, cselekvési mintákhoz jutnak a felnőtt tudásán, viselkedésén keresztül. A gyermekekben leginkább a spontán helyzetek teremtik meg az érdeklődés, kíváncsiság, tevékenységvágynak azt a fokát - melyben a motiváltság állapota hozza meg az észrevétlen tanulást. Ebben a folyamatban a felnőtteknek az érdeklődés felkeltés, illetve „rácsodálkozás" megteremtése a dolga. Ennek következtében beindul az a folyamat, amely az önkéntességre épülő játékban, munkában az önként vállalt tanulási helyzetet eredményezi.

Így a rendszeres alkotó - cselekvő tevékenység (az élethelyzetek, eseményekhez kapcsolódók, valamint a játék, munka, tanulás) egysége az önkifejezés, a megismerés sokféleségét biztosítja. Egymástól elválaszthatatlanul fejlődnek a képességek (a kognitív, a szociális, a motoros) egyaránt.

Nincsenek megjegyzések: